Elévülésről

Bejárta a sajtót - nem csak a helyit, hanem bizony az országost is - a hír: elévülésre hivatkozva felmentették Esztergom város volt polgármesterét, Meggyes Tamást.

Igaz, ami igaz: idestova egy évtized telt el azóta, hogy az ominózus hűtlen kezelés megtörtént. 

Az esztergomi önkormányzat 2003 júniusában életbiztosítással vegyes befektetési szerződést kötött négy évre a polgármester és az elsőrendű vádlott alpolgármester személyére, de a biztosító adminisztrációs hibája miatt a lejárati kedvezményezett az önkormányzat helyett a két tisztségviselő lett. 

Amikor 2007 júliusában a szerződéseket meghosszabbították, már kérték, hogy saját szerződésük esetében a kedvezményezettek az önkormányzat helyett ők maguk legyenek. 2007 szeptemberében kezdeményezték azt is, hogy a másik alpolgármester javára is kössenek ilyen biztosítást.

- hvg - 

Természetesen a biztosító meghosszabbította a szerződést, így a volt polgármester és társai lettek a kedvezményezettek, ezáltal módjukban állt úgy rendelkezni, hogy a biztosítás lejártakor az adott összeget az ő számlájukra utalják. Persze ezt meg is tették, ám egy "sajnálatos" malőr folytán a pénz végül mégiscsak a város kasszájában landolt, nem pedig magánszemélyek zsebében. Számszerűsítve:

Az elsőrendű vádlott alpolgármester 2010. szeptember 10-én mint biztosított úgy rendelkezett, hogy a biztosító a lejáratkor esedékes összeget az ő folyószámlájára utalja. A biztosító négy nappal később csaknem 5,5 millió forintot utalt ki neki, a másodrendű vádlottnak pedig 2,3 milliót, míg Meggyes Tamás esetében az önkormányzat számlájára utalták az 5,6 millió forintot. 

- hvg

A bíróság ítélete szerint - noha az egykori alpolgármester vagyonkezelési kötelezettségét megszegte, nem okozott anyagi kárt a városnak, míg a másik alpolgármester és Meggyes esetében még a kötelezettségszegés sem állta meg helyét, és egyébként is, rég volt, tán igaz sem volt, így hát mindhárom vádlott ártatlannak minősült. 

Szép dolog ez az elévülés. Talán senkinek sem kell részleteznem az esztergomi koporsólopás esetét. Hiába háborodunk még fel ma is attól a józan ésszel felfoghatatlan tettől, hogy egy elhunytat kiborítanak végső fekhelyéből egy kripta rideg betonjára, majd koporsóját némi csiszolás után újra értékesítik, a bíróság szemében ez az eset is elévült. Az, aki ezt tette, még ma is szabadlábon van, és boldogan éli életét: megúszta, nem bűnös. Még a halál ügyei is elévülhetnek. (Persze azzal senki sem foglalkozott, hogy hány évbe tellett, mire a károsult család egy jegyzőkönyvre alapozva felnyittathatta a kriptát, ezáltal bebizonyítva legszörnyűbb rémálmukat, amit azóta se tudtak kiheverni.)

Mindenesetre ez az ügy is, mint Esztergomban oly sok eset, kimondottan tanulságos, hiszen meg lett mondva: városunk mintaváros, ami itt kicsiben véghezvihető, az nagyban, országos színtéren sem jelent majd gondot.

Hiába tehát megannyi sikkasztás, hűtlen kezelés, pénzmosás, és még ki tudja, hány bűntett, mely a mentelmi jog megszűnése után a regnáló kormányon számon kérhető lenne, mire oda kerül a sor, elévül