Csak szúnyogok, csak szőnyeget nekik

Több tízezer, egyes becslések szerint 60, más helyen 80.000 ember tüntetett tegnap a lex CEU ellen. A fiatalok és az idősek egyaránt fontosnak érezték, hogy jelenlétükkel erősítsék a tömeget. A Kossuth téren azonban nem ért véget a demonstráció, és a tömeg tovább indult a Fidesz Lendvai utcai székháza felé.

 

Az őket kísérő rendőrök egy alkalommal sorfallal próbálták ketté szakítani a tömeget - sikertelenül. A Lendvai utcához közeledve azonban már fekete sisakos harcra kész rohamrendőrök várták a tömeget.

A jelenet még az online közvetítésen keresztül is vérfagyasztó volt. A több tízezer ember beszorulva, zsúfoltan megrekedt egy szűk utcában, előttük a sajtó kereszttüzében több száz fekete sisak. Rohamrendőrök készültek oszlatni gyerekeket. Mert a fiatal egyetemisták - főleg, akik szemtől szembe álltak a rend bátor őreivel - korban igencsak a gyerekeik lehettek volna a rájuk támadókra. Hiába könyörögtek, hiába üvöltötte több tízezer torok egyszerre a velőbe markoló igazságot: "értetek is tüntetünk", hiába próbáltak a média képviselői szót érteni velük, a fekete tömeg nem mozdult. Sőt, egy alkalommal megindultak, és egyenletes léptekkel elkezdték tolni a tüntetőket, akik közül többen is a földre estek. 

A sikítások vérfagyasztóak voltak, ahogy a fiatal hangok kétségbeesetten próbálták a rendőrök tudomására juttatni, hogy emberek fekszenek a földön, el fogják őket taposni, hiszen a szűk utcában ekkora tömeg ilyen fenyegető nyomás alatt nem tud mást tenni. És a rend hősi őrei tovább tolták őket. Végül szerencsére megálltak, így komolyabb sérülés nem történt. 

Viszont hiába voltak a békés tüntetők jelentősen többen, a felfegyverkezett véderőt nem tudták áttörni, így hát megfordultak, és a Hősök terén, majd az Oktogonon tüntettek tovább.Aztán hazamentek.

Mindeközben Áder János, Orbán Viktor és a többi nagy méltóság onnan fentről mit lát? "Csak szúnyogot, csak szőnyeget nekik" - ahogy Gertrud királyné mondta bölcsen a parasztlázadás hírére reflektálva.

Mert ez a tömeg nem szedi fel az utcaköveket, nem fog nekiesni a rendőröknek, ez a tömeg a diplomáciában hisz. Hisz abban, hogyha a rendőr megérti, hogy értük is kiállnak, akkor a rendőr majd átáll a nép szolgálatába. 

Ám a rendőr olyan, mint a katona. Parancsot teljesít. Hogy a fekete sisak árnyékában mit gondoltak, hogy hányan voltak, akik egyetértettek a fiatalokkal, hányan voltak közömbösek, és hányan verték volna szét az egész megmozdulást, azt senki sem tudja. A parancs szent, a parancs az első. A parancs felülírja az esküt, miszerint ők a népért vannak.

És amíg ez így van, addig nincs értelme provokálni őket, mert fölösleges vérontásba torkollana a békés megmozdulás. Eredményt azonban nem érnénk el vele. Mert addig, amíg a rendőrség a kormány védőpajzsa, és nem a nép őre, amíg a rendőr a politikai hatalom elkötelezett katonája, addig hiába vonul fel több tízezer, több százezer ember, csak szúnyogok maradnak, akiknek szőnyeg jár.

De ha eljön az a pont, amikor a rendőr belátja, hogy érte is tüntetnek, amikor a rendőrt éri olyan kormányzati intézkedés, ami már nem csak a családját, nem csak a barátait, hanem őt, személyesen őt sújtja, és a rendőr beáll a békés tüntetők mögé, akkor ez a kormány, vagy akármelyik regnáló kormány véget ér. Akkor, és csak akkor jön el a rendszerváltás.

És addig? Addig a rendőrállam markában egy marék szúnyog zümmög és zümmög, de Az Ember csak legyint kezével és  teszi, amit tenni kíván.