Keresztény liberalizmus

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. Máté 25:34-46

Furcsa, kicsavart, unortodox világban élünk. Nem véletlenül választottam Máté evangéliumából idézetet leadként: a fenti sorok különösen tanulságosak lehetnek mindenkinek – vallástól függetlenül. Ugyanis mit mond Máté? Ha éhezett, megetették, ha szomjas volt, megitatták, ha jövevény volt, befogadták. És ha nem tették ezt meg eggyel, nem tették meg vele sem, tehát csak az dicsőülhet, aki önzetlenül, feltétel nélkül segít másokon.

Az elesetteken. A gyengéken. Az áldozatokon.

Áldozathibáztatás. Az elmúlt napokban annyiszor mondtam ki, annyiszor írtam le ezt a szót, hogy már viszolygok tőle. Elegem van ebből a szóból. Nem pusztán abból a jelenségből, amit ez takar: magából a szóból is Most mégis leírom. Hogy miért?

Mert egy rohadt, beteg, unortodox világban élünk. Egy olyan világban, ahol a segítség, az elesettekért való kiállás, az áldozatok védelme liberális érték lett. Ha egy nőt (vagy egy férfit) szexuálisan zaklatnak, molesztálnak, megerőszakolnak, verbálisan vagy fizikálisan bántalmaznak, és valaki kiáll értük, és azt meri mondani (pfujj, az aljas!), hogy talán egy ilyen esetben nem az a hibás, akivel ez megtörtént, hanem az (vagy azok), aki(k) ezt és azt tette(tették), az liberális.

Ugyanis mit mond a jó keresztény? A konzervatív keresztény? Hogy az a hibás, akit bántalmaztak. Miért szállt be abba a kocsiba? Miért ment be abba a szobába? Miért öltözött ilyen kihívóan? Miért állt szóba vele? Miért nem volt kedvesebb vele? Minek kellett megint hozzá szólnia? Miért nem hagyta ott? Ismerősek ezek a mondatok?

No de, mi lenne akkor, ha egy cigány/palesztin/izraeli/néger vagy egy piréz erőszakolna meg egy magyar nőt? Vagy csak fütyülne utána az utcán? Vagy markolna bele a magyar nő fenekébe? Vagy verné meg a magyar nőt? Ja kérem, hogy akkor a teljes társadalom felállna, és egy emberként kívánnák a gaz erőszakolónak a halálát. Mert akkor ugye nem számítana, hogy miért ült be a kocsiba, miért ment fel a szobába, miért öltözött olyan kihívóan, miért állt szóba vele,  miért nem volt kedvesebb vele, minek szólt megint hozzá, miért nem hagyta ott? Az más lenne. Akkor egy idegen bántaná a mi nőnket.

Értjük, ugye? Ha egy magyar férfi bánt (verbálisan, fizikailag vagy szexuálisan) egy magyar nőt, akkor ki a hibás? Természetesen a nő.

Ha egy nem magyar férfi bánt egy magyar nőt, akkor ki a hibás? Természetesen a férfi.

És hogy jön ide Máté evangéliuma? Meg úgy általánosan a kereszténység?

Úgy, hogy Jézus óta a kereszténység – de tulajdonképpen bármely világvallást nézhetjük – azt tanítja, hogy segítsük az elesetteket, legyünk befogadóak, éljünk szeretettel.

Tehát a kereszténység tanai tulajdonképpen a mai, szitokszóként értelmezett liberalizmus eszméi.

Máté evangéliumában arról beszél, hogy fogadjuk be a jövevényeket. A mai unortodox kereszténydemokrata kormány kerítést épít és agitál a jövevények befogadása ellen (persze a gazdasági menekültek jöhetnek, azzal nincs gond). Pedig honnan is jönnek azok a férfiak, nők és gyerekek? Háborúból. Bombák elől, fegyverropogásból, vérből, fájdalomból és halálból. Menekülnek az életükért, a jövőjükért. És a keresztény kormány elüldözi, bezárja, állatként, veszélyes állatként tartja őket. És a keresztény emberek agitálnak. Véres szájjal fröcsögve agitálnak. Mert megerőszakolják a nőinket, gyermekeinket. Mert félelmetes, ha egy migráns erőszakolja meg a nőinket.

De ha nem migráns, hanem egy mezei állampolgár, az más. Az nem félelmetes. Akkor a nő kereste magának a bajt.

Túl sok már a gyűlölet kishazánkban. Túl sok a frusztrált, agresszív ember, aki abban éli ki magát, hogy mások kárára gyűlölködik. És ehhez kormány-szinten megy a propaganda. Vessünk végre számot önmagunkkal, szabaduljunk meg végre a gyűlölettől, amit boldogra-boldogtalanra kivetítünk, karoljuk fel azokat, akiket elnyomnak, megaláznak, bántanak. És ha úgy tetszik, ne liberáliskodásból, hanem puszta keresztényi jóságból.  fogadjuk meg Máté intelmét:

„Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

És akkor talán kicsit jobb hely lesz a világunk.