Gondolatok a kompromisszumról

Ez a lényege a kompromisszumnak: kérsz tőle dolgokat, de cserébe te is változol ugyanebben a dologban. (...) Ne felejtsd el: nem ellenségek vagytok, hanem szövetségesek. Egy csapatot alkottok, nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnotok. Nem legyőzni akarod őt, csak meggyőzni. Olyan soha nincs, hogy neked van mindenben igazad és ő mindenben téved. Az igazság valahol félúton van.

Csernok Miklós

Választói igények és igénytelenségek

Hódmezővásárhely mára fogalom. 2018. február 25-én megtört a jég, bekövetkezett az a fordulat, ami felrázta az emberek katatóniába süllyedt politikai érdeklődését, és valamiféle reményt, kiutat mutatott: lehet, talán mégis lehet változtatni. Talán mégiscsak van hatásunk, talán mégsem értelmetlen szavazni. 

Ugyanakkor megnövekedett a már amúgyis sürgető szavazói igény a pártok koordinációjára, az ellenzéki erők összefogására a Fidesz-KDNP rezsim megdöntésének érdekében. Mert ez az első olyan választás, amikor nem az a cél, hogy ki kerüljön a hatalomra, hanem az, hogy ki ne. Nincs perspektíva, nincs terv, se reális jövőkép: csak ne a Fidesz. Mert a jelentős többség azt mondta: elég volt. (És mint tudjuk, "a haza nem lehet ellenzékben".)

A pártok is érzékelték ezt a nyomást, és elkezdődtek a megbeszélések, amiknek a témája: összefogás. De nem ám az összellenzéki összeborulás, még csak nem nem is a 106 OEVK koordinálása. Nem kérem, mi ezt is jó magyar módra oldjuk meg: ki kivel NEM fog össze. Konklúzió: senki senkivel.

És jönnek a választók: a nép, az istenadta nép. Akik miatt ez az összefogás, ami egyébként simán megdönthetné a regnáló hatalmat, és nem csak pártváltás, hanem rendszerváltást is elhozhatna, a legjobban ellehetetlenül (hiszen ha a teljes ellenzék képes lenne együttműködni, akkor az egy olyan rendszert hozna el szeretett hazánkba, amit egyikünk se ismer, olyat, amelyben a pártok nem önös érdekeiket, hanem az országot tartják a legfontosabbnak, és e szent cél érdekében nem egymással marakodnak, hanem végzik a munkájukat).

Hiszen jó magyar szokás szerint képtelenek vagyunk kompromisszumot kötni. Pedig nem is kellene nagyot. 

Nézzük meg Esztergomot - hiszen ez a körzet már régóta precedens értékű az ország szempontjából. Két potenciális jelölt van Völner Pál ellen: a DK égisze alatt tündöklő Vadai Ágnes és a Jobbik támogatását élvező Nunkovics Tibor. Ha csak egyikük indulna, a Fidesz ebben a választókerületben megbukhatna. Tudják ezt ők is, és tudják a szavazók is. Tudják, hogy összefogás kell. És itt jön a bibi: 

1.) Az én jelöltem a legjobb (hiszen én az ő pártját támogatom), a te jelölted monnyonle! 

2.) Nem gondolhatjátok, hogy balikosként jobbikosra (és vica versa) fogok szavazni?! 

Szóval mindenki véres szájjal kampányol az általa preferált jelölt mellett (néha beszállnak harmadikként a független-pártiak is, de ez egy külön történet), míg Völner röhögve igazgatja a párnáját a parlamenti székén. 

Holott nézzük meg egy kicsit az esélyeket: bár Vadai nagyon erős, Nunkovics a Jobbikkal a háta mögött jelenleg második helyen áll, tehát matematikailag ő a legesélyesebb Völnerrel szemben. 

Vadai ráadásul pártlistáról mindenképpen be fog kerülni a parlamentre, így a rá adott szavazatok konkrétan a kukába mennek, hiszen nem oszt-nem szoroz, hogy hány x-et kap, mindenképpen bent van. Tehát - ha nekünk, választóknak valóban Esztergom és környéke lenne a fontos -, ha Nunkovics is bejutna, akkor a körzetünknek 2, azaz kettő nem Fideszes képviselője lenne. De persze nekünk fontosabb a pártpreferencia, mint a rendszerváltás, így hát marad minden a régiben. 

(és nem, a legkevésbé sem támogatom a Jobbikot, mi több, kifejezetten elkeserítőnek tartom, hogy a legerősebb ellenzéki párt pont ők)

Egy fecske nem csinál nyarat

És most térjünk ki egy kicsit a függetlenségre, hiszen Hódmezővásárhely óta erre is egyre nagyobb az igény.

Egy aprócska bökkenő van csak itt: ott nem OEVK-s képviselőt választottak, hanem polgármestert. És ez a nüansz nagyon nagyon fontos.

Mert a parlamentben nincs helye függetleneknek. 

1.) Mert még mindig a pártok állítanak listákat és adnak miniszterelnököt.

2.) Képzeljük el azt a szituációt, hogy mind a 106 körzetben független jelölt kerül be (most a pártlistáról bejutókat mellőzzük). Ettől függetlenül még a nyertes párt ad minisztert és alapít kormányt. Tehát ott egy kormány meg egy miniszter és 106 egyén. 106 független ember, akik mögött nincs egy párt se, ami összefogná a nézeteiket, tehát mindenki mondja a magáét bármiféle kontroll vagy koordináció nélkül. Azt hiszem, ez maga lenne az anarchia. 

Nem. A Parlamentben a pártok képviselői üljenek, ám legyen egyensúly, hiszen ha minden párt egyenlő mértékben tudná képviseltetni magát (micsoda idea), akkor létrejöhetne a demokrácia, lennének fékek és konstruktív vita. De a függetleneknek nincs helye ott.

A független jelöltek helye az önkormányzatiságban van. Hiszen egy pártérdekek nélküli polgármester és testület képes lenne az adott város ügyeire fókuszálni, és nem az lenne a döntő, hogy melyik párt mit akar (főleg vidéki városok esetében fontos ez, hiszen ott az anyapárt érdekei gyakran ellentétesek a település érdekeivel), hanem hogy az adott közösséget, várost, falut mi viszi előre. 

Summa summarum

 

"Ez a lényege a kompromisszumnak: kérsz tőle dolgokat, de cserébe te is változol ugyanebben a dologban. (...) Ne felejtsd el: nem ellenségek vagytok, hanem szövetségesek. Egy csapatot alkottok, nem egymás ellen, hanem egymásért kell harcolnotok. Nem legyőzni akarod őt, csak meggyőzni. Olyan soha nincs, hogy neked van mindenben igazad és ő mindenben téved. Az igazság valahol félúton van."

A fenti idézetet erősen ajánlott magunkba nézve megszívlelni. Döntsük el, mi a cél. És még egyszer, még ezerszer: két szavazatunk van. Ez itt a kompromisszum! Pártként szavazzunk arra, ami nekünk a legjobban tetszik, hogy legyen esélye pártlistáról minél több képviselőt delegálni. De amikor egyéni jelöltre szavazunk, kössük meg a kompromisszumot, nyeljük le a pártpreferenciát, és arra az emberre szavazzunk, akinek tényleg van esélye legyőzni a Fidesz jelöltjét. 

Ne a pártoktól várjuk a csodát, hiszen amíg mi, szavazók nem vagyunk képesek kompromisszumokat megkötni, addig ők nem tehetik meg. Hiszen ők csak a mi érdekeinket szolgálják ki.

Már csak 3 hetünk van. Gondolkodjunk. Mert április 9.-én már késő lesz észbe kapni. És nem lehet ujjal mutogatni senkire, se jobbikra se balikra, hiszen ha újra a Fidesz nyer és kap döntő többséget az csak és kizárólag a mi hibánk lesz.

Mert jó magyarokként nem ismerjük a kompromisszumot. 

kompromisszum.png