A tízmillió esztergomi országa

„Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy esztergomi” - mondta alig egy év polgármesterség után Tétényi Éva. A mondat, amit már mindenki unásig ismer, ám jelentősége mit sem vesztett az évek alatt, és aktualitása most is megdöbbentő. Mert ha valaki végigkövette Tétényi esztergomi 4 évének kálváriáját, az pontosan tudhatja, mi vár például Márki-Zay Péterre, hovatovább: mi vár az országra.

Azt hinné az ember, hogy a szabadság és demokrácia országában nem történhet meg az, hogy egy, a rezsim ellen tüntető tömeget kikockáznak, képről-képre, arcról-arca elemeznek, listáznak, feljegyeznek és büntetnek.  Megfigyelnek és számon tartanak. Mint egy rossz konteó. Pedig a valóság gyakran vadabb, mint amit Orwell el tudott képzelni. 

Friss hír, hogy Orbán Viktor  azt nyilatkozta: "Pontosan tudjuk, névre szólóan is tudjuk, hogy nagyjából kicsodák hogyan és miképpen dolgoznak Magyarország bevándorlóországgá alakítása érdekében".

Nem olyan friss hír, ám abszolút releváns és aktuális, egy másik, mára a feledés jótékony homályába vesző, valamikori prominens Fideszes városvezető nyilatkozata: „Mi 180 tüntetőt számoltunk meg a fotók alapján". Meggyes Tamás mondta ezt 2009-ben, amikor megbuktatásának emblematikus kálváriája elkezdődött. 

Akkor a helyi sajtó a '79-es pekingi diákmegmozdulásokhoz hasonlította az akkor még kuriózumnak számító eseményt. Most már nem kell ilyen messzire menni (se időben se térben) ahhoz, hogy megtaláljuk a párhuzamot. Hiszen Magyarországon mindenki esztergomi. Meggyestamások elemzik az ellene demokratikusan tüntető civileket, akikről megállapítják, hogy melyik pártnak (vagyamerikaigyíkembernek) a bérencei.

Mert a független civil fogalma értelmezhetetlen, és a hatalom számára félelmetes. Hiszen ha az ember, mint önálló entitás a saját gondolatai útján jut el arra a tézisre, hogy valami baj van a rendszerrel, ami ellen tenni akar (és mer), az hiba. Mennyivel könnyebb pártok, háttérhatalmak által irányított droidokról, megtévesztett, félrevezetett tömegekről beszélni? Elfogadható és megbocsátható. 

Márpedig a megbocsátásra szükség van. Hiszen a miniszterelnökünk március 15-i ünnepi beszédében (amiben az 1848-as szabadságharcról ugyan egy szó sem esett, ám a közelgő választásokról már annál több) nyíltan megfenyegetett mindenkit, aki nincs vele: "A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is." 

Bennem már csak egyetlen kérdés merült fel, mellyel summázom is a fentieket: ha Orbán Viktor nyíltan felvállalja, hogy név szerint is tudja, kik vannak ellene, és nyíltan elégtétellel fenyegeti őket, akkor nevezhetjük-e még a Nemzeti Együttműködés Rendszerét egy, a teljes magyarság érdekeit számon tartó, demokratikus formátumnak, vagy ez már csak olyan eufemizmus, mint a Szeretet Minisztériuma? 

A Nagy Testvér többé már nem fikció. A Nagy Testvér figyel, számon tart és elégtételt követel...

big_brother_is_watching_you_by_nighted.png