A mundér becsülete

Az újságíró, mint szakma, egy végtelenül sokoldalú, összetett ágazat. A hír és a vélemény sajátos különállása, a szubjektum és az objektivitás vég nélküli küzdelme: próbálj megírni egy hírt úgy, hogy abból teljes egészében kizárod saját magad, nem a személyes véleményed, látásmódod, tapasztalatod határozza meg a tényeket, hanem pusztán azok lényegisége. Komoly filozófiai dilemma egyébként, hogy egy olyan végtelenül szubjektív lény, mint amilyen az ember, képes-e egyáltalán arra, hogy egy eseményt teljesen objektíven írjon le, vagy szükségszerűen szubjektívvé válik már csak nyelvi megformáltsága által - hiszen nem mindegy, hogy hol a hangsúly, mit emelünk ki, az adott történés mely pontjaira emlékszünk jobban, melyekre kevésbé, etc. - ezek mind-mind az adott individuum személyes meglátásait tükrözik.

Mindenesetre egy biztos: "A hír szent, a vélemény szabad" (Pulitzer József).

A szakmának meg van - kell, hogy legyen - becsülete. No és itt jön a képbe az egyik kedvenc kormányzati propagandaújságírónőm, Jurák Kata, aki a tegnapi nap "bombaként robbanó" hírét kommentálta a maga sajátos stílusában. A hír: Simicska Lajos eladta a cégeit. A vélemény (elegánsabb nevén publicisztika) pedig itt olvasható, ha valaki kedvet kapott volna hozzá. 

Alapelvem, hogy az ízlés és vélemény dolgaiban nem ítélek el senkit, hiszek az emberiség sokszínűségében, melyet a fenti két tulajdonság nagyban meghatároz. Ugyanakkor, mint egykori újságíró, nem tudok elmenni néhány szakmai bűn mellett szó nélkül. 

A katasztrofális központozást még csak-csak elnézném, na de kérem ez a rövidke írás hemzseg a szóismétlésektől. Az pedig stilisztikailag megbocsáthatatlan bűn egy önmagát újságíróként aposztrofáló embertől. Főleg annak fényében, hogy már az általános iskolás fogalmazásokban is pontlevonás jár érte, tehát ez nem szakmai baki. Figyeljünk már oda! Értem én, hogy nagy az eufória, és legszebb öröm a káröröm (főleg némi egészséges elégtétellel megfűszerezve), de azért tiszteljük már meg az olvasókat legalább annyival, hogy az írásunk minőségére adunk. Már csak azért is, mert bármennyire nézitek is le őket (a hírmanipuláció, de úgy alle zusammen a propaganda-írás nem más, mint az emberek maximális hülyének nézése), belőlük éltek. 

Még egy nüansz, tényleg jelentéktelen, iciripiciri kis tévedésecske: ha már valakit megkeresünk egy témában, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy pontosan kit is keresünk, mert egy Magyar Idők kaliberű lapnál egy Jurák Kata kaliberű sztárújságírónál a tárgyi hiba nem túl elegáns. Bár persze a kutyát sem érdekli, de azért csendben jegyzem meg, a HírTV vezérigazgatóját nem Tarr Péternek hívják.